Gillemot Ferenc, a sport megszállottja

 
A testmozgásra a XIX. század végén még úri passzióként tekintettek, úgy, ahogy a Műegyetem dékánja Ilosvay Lajos professzor fogalmazott: „Az ivás, a kártya, a tánc és a sport nem vezethet jóra!” Ebben a társadalmi környezetben kellett megteremteni a szervezett sport alapjait azoknak az úttörő, fanatikus férfiaknak, akik közé Gillemot Ferenc is tartozott, aki a magyar futballválogatott első szövetségi kapitánya lett. A sors fintora, hogy Ilosvay professzor később, közoktatásügyi államtitkárként lelkes támogatójává vált az egyetemi sportnak.
 
A sporttörténeti feljegyzésekben Gillemot Ferenc nevét gyakran említik, mint kora egyik all-round sportolóját. Ezen nincs is mit csodálkozni. A dualizmus kora kedvezően hatott a sportéletre, és – nyugati minták alapján – számos új, addig ismeretlen sportág terjedt el. A gazdasági fellendülés pedig nagyban hozzájárult a szervezeti keretek kialakulásához. Számos, még ma is létező egyesület megalakulása erre a korszakra vezethető vissza. Átértékelődött a sport társadalmi helyzete is, ebben döntő szerepet a labdarúgás játszott, amelynek népszerűsítéséhez reklám sem kellett. Korábban bármelyik sportág meghonosodáshoz szükség volt egy olyan gazdag mecénásra, aki felkarolta az adott sportágat, és bevezette a köztudatba. A labdarúgás ezzel szemben néhány év leforgása alatt, spontán módon vált egyre népszerűbbé a polgárság és az ifjúság körében. Ma már klasszikusnak számít az a történet, amikor BTC (Budapesti Torna Club) 1900. április 16-án a Slavia Praga együttesét fogadta. A magyar kaput egy 16 éves gimnazista védte. Életkora miatt ő a hatályban lévő rendelkezés értelmében nem is játszhatott volna, a meccset viszont semmilyen szín alatt nem akarta kihagyni, ezért álszakállt, műbajuszt ragasztott, és „Other” álnéven játszott.
Gillemot Ferenc
 
Első a sport, sportban az első
 
Gillemot fanatikus volt, ez nem kérdés. A sport iránti rajongása mindenek felett állt, ezért még a Műegyetemről való eltanácsolást is vállalta. A versenyszerű sportolás mellett aktívan részt vett a sportszervezésben is, külön tanulmányt megérne Gillemot ez irányú tevékenysége. Kezdeményezésére jött létre a Műegyetemi FC (a mai MAFC, ifjúsági elnöke volt 1897–1899 között), és aktív részese volt a „33” FC megszervezésének. A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) 1901. január 19-i megalakulásakor az egyik alelnökének, majd később főtitkárának választották. De elnökségi tagja volt – többek között – a kerékpáros-szövetségnek.
 
Gyakran hallhatjuk egy-egy életúttal kapcsolatban, hogy a véletlen és a szerencse milyen fantasztikus rendezőként működtek. Gillemot esetében ez a párosítás a Markó utcai Magyar Királyi Állami Főreál Gimnáziumban érhető tetten. Ennek fényében talán nem meglepő, hogy Hajós Alfréd volt az osztály- és padtárs, valamint mind az igazgató (dr. Hofer Károly), mind pedig a testnevelő tanár (dr. Ottó József) maximális elkötelezettséggel viszonyultak a sport iránt.
 
Az ifjú Gillemot először kerékpáros és atlétikai eredményeivel hívta fel magára a figyelmet. A XIX. század végén a labdarúgás még csak bontogatta a szárnyait, míg a kerékpározás és az atlétika ismert sportágak voltak. 1895-ben rendezték meg Magyarországon az első 100 kilométeres országúti versenyt, amelyet 3:29:23 eredménnyel Gillemot megnyert. A következő évben győztese a Magyar Kerékpáros Szövetség túradíjpályázatának 7117 km-es eredményével. Legszebb győzelmeit az országúti versenyeken aratta, a Budapest–Siófok-verseny kétszeres (1895, 1897) győztese, az 50 és a 100 kilométeres táv csúcstartója 1898-ban.